Sajnos életünk folyamán többször meg kell állnunk a ravatal mellett, hogy közeli vagy távolabbi rokonainktól, barátainktól, ismerőseinktől búcsúzzunk. Nem kivétel ez alól Krisztus népe sem. Ahogyan Krisztus meghalt a kereszten, úgy mindannyian meghalunk. A temetés azonban nem a halálról és nem a végső búcsúról szól. Isten, akiben hiszünk, és akihez imádkozunk „nem a holtak Istene, hanem az élőké” (Mt 22,32b). Krisztus nemcsak meghalt, hanem Isten ereje által fel is támadt, hogy mindazok akik benne hisznek és reménykednek szintén feltámadjanak a halálból.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek! Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel 2,11).

Ezért a református temetés mindig a feltámadás evangéliumát hirdeti.