A református egyházban nincs kötelező gyónás, hiszen „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). Ezért – akár magányunkban, akár a gyülekezetben – ha őszinte bűnbánattal állunk Isten elé, és kérjük tőle a megtisztulást; a bűnbocsánatot Tőle kapjuk meg. Ő az, akinek hatalma van a bűnöket megbocsátani.

Közbenjáróra tehát nincsen szükség, de támogatásra sokszor igen. Nagyon sokat segíthet az, ha őszintén elmondhatjuk valakinek félelmeinket, aggodalmainkat, problémáinkat. Szükségünk van arra is, hogy időnként kiadjuk magunkból dühünket, haragunkat. (Isten nem veti meg az ilyen indulatokat sem, jó példák erre az úgynevezett bosszúzsoltárok.) Olyan eset is van, amikor útmutatásra van szükségünk. A lelkipásztor ebben igyekszik támasza lenni minden hozzáfordulónak, elsősorban az imádság erejével, mert világos és tiszta útmutatást egyedül Istentől kaphatunk. Tehát ne becsüljük le az imádság erejét, mert „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5,16b).

Egyházunknak komoly feladata, hogy imádkozzon mindenkiért (1Tim 2,1-4), elsősorban pedig azokért akik hozzá fordulnak (Gal 6,10). Ezért szívesen veszünk minden meghívást, akár beteget, akár kétségbeesettet, akár egy családot kell meglátogatni. Ha Ön is szeretné, hogy meglátogassuk, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot.