A keresztség sákramentumát Jézus Krisztus szerezte ezekkel a szavakkal:

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,19-20.)

A református egyház a keresztség mögött a Szentháromság Isten kiválasztó akaratát látja és tartja elsődlegesnek. Így a gyermekkeresztség éppolyan elfogadott dolog, mint a felnőttkeresztség. A két keresztség között azonban vannak különbségek. Mivel egy kiskorú gyermeknek szüksége van a támogatásra és a helyes nevelésre, gyermekkeresztség esetén a szülők mellé legalább egy hitben járó keresztszülőt is kell választani. Neki feladata a gyermek hitben nevelése, amire fogadalmat is kell tennie. A keresztszülő feladata a konfirmáció eseményével zárul. Felnőttkeresztség esetén nincs szükség keresztszülőre, mivel a keresztvíz alá álló személy, már maga tud bizonyságot tenni hitéről. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a keresztelés és a konfirmáció egyszerre történik meg.

Formálisan a keresztség úgy történik, hogy a sákramentum kiszolgáltatására felhatalmazott egyházi személy, vizet önt a megkeresztelendő fejére „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe”. A víz egyszerre jelképezi a megtisztulást és bűneink bocsánatát, Krisztus kegyelme által; és egyszerre jelképezi régi énünk halálát. A keresztségben tehát új életre születünk Krisztusban.

A keresztelés mindig istentisztelet alkalmával történik, hiszen az esemény az egyház tagjává teszi a megkereszteltet. Mivel ez egy felelőségteljes alkalom, gyermekkeresztség esetén szükséges a gyülekezet lelkipásztorával egy vagy két alkalommal találkozni. Ezért érdemes a tervezett időpont előtt legalább egy hónappal felvenni az egyházzal a kapcsolatot.

A keresztség sákramentum, tehát a parancsot közvetlenül Jézus Krisztustól kaptuk, ezért teljes mértékben ingyenes.

Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül” Mk16,16

A keresztség által ugyanis eltemettetünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk” (Róm 6,4).