A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház hivatalosan 1993-ban alakult meg, hogy a 16. századtól itt élő reformátusok gondozásának folytonosságát biztosítsa. Történelmi helyzetéből adódóan, kis létszámú gyülekezetek maradtak meg a vidéken. A jelenleg négy településen – Szentlászló, Szerdahely, Csekefa, Domaföld – folyó munkának voltak előzményei. Szentlászló filia volt, azaz itt működött református iskola és volt egy fizetett tanító. A többi gyülekezet szórvány volt, tehát nem rendelkeztek önálló lelkésszel és iskolával, esetenként templommal vagy kápolnával sem. A vidék református gyülekezeteinek a tragédiája a trianoni kiegyezés után az volt, hogy az akkori Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban nem maradt anyagyülekezet, tehát olyan hely, ahol lelkész él, van lelkészi hivatal és templom. Kezdetben a szentlászlói református tanító, Kovács Imre végezte az egyházi szolgálatokat, majd 1935-től létrehoztak egy lelkészi állást Szentlászlón.

Szentlászlói református templom

Póth Károly lelkipásztor úr költözött ide Baranyából. A második világháború után azonban mindezek a kezdemények kudarcba fulladtak. A lelkészt börtönbe csukták és a családját a hrasztoveci munkatáborba hurcolták. Három lányuk közül a legkisebb, akit 15 hónaposan vittek el, a munkatáborban elszenvedett rossz körülmények miatt, hazaérte után néhány nappal elhunyt. A család végül 1947-ben elhagyta a gyülekezet és visszaköltözött Baranyába. Ekkor már a Jugoszláv Keresztyén Egyházhoz tartozó gyülekezetek gondozására 1952-ig felváltva érkeztek lelkészek. Majd 1952-től a kopácsi Narancsik Pál lelkipásztor úr, későbbi esperes kapta a feladatot, vállalva, a 300 km-es távolságot. Ezt az utat csak negyedévente tudta megtenni, így a gyülekezetek a mindennapi élet dolgaiban magukra maradtak. A keresztelési, esketési és temetési szolgálatokhoz leggyakrabban a könyéken szolgáló evangélikus lelkipásztorokat hívták. A hitoktatás a gyülekezeti gondnokok feladata lett. Narancsik Pál szolgálatát 1986 körül Csáti Szabó Lajos laskói lelkipásztor, ma püspök, vette át. A hosszú évtizedes munkának egy újabb háború és azt követő béke vetett véget. 1991-ben Szlovénia rövid harcok után önállósodott. Új határok keletkeztek és a levegőben lógott már a szerb–horvát háború. Bácskából a komoly akadályoztatás miatt már nem tudtak lelkészek jönni ezért még ebben az évben a Dunántúli Református Egyházkerülethez fordult segítségért a muravidéki reformátusság. Így 1991-től már Magyarországról érkezett ide igehirdető Máté Sándor egykori bajánsenyei lelkipásztor és Szakál Péter egyházasrádóci lelkipásztor (jelenlegi esperes) személyében. 1993-tól Nagy Dániel szentgyörgyvölgyi lelkipásztor látta el ezt a munkát 2008-ig. Az ő segítségével, az akkori egyházi vezetés –  különös tekintettel Vörös Tibor alelnökre – 2008 őszétől önálló lelkészt hívott a gyülekezetbe, lakhatást és fizetés biztosítva. Napjainkban a gyülekezetekben Bódis Tamás és felesége, Rozgonyi Emőke szolgál.

Jelenleg négy gyülekezetben folyik rendszeres gyülekezeti munka, Szentlászlón, Szerdahelyen, Csekefán és Domaföldön. Az egyház helyzete még nem stabil, de örömmel és bizalommal tölt el bennünket, hogy sokan meglátták a nagy múltú református egyház potenciális lehetőségeit.

Célunk és feladatunk, hogy a szétszóródott reformátusságot összegyűjtsük, számukra egy olyan közeget teremtsünk, ahol mind ők, mind az esetleg szlovén anyanyelvű házastársuk megismerhetik Isten szeretetének csodáját. Feladatunk, hogy

  • egy életerős egyházzá fejlődjünk,
  • szorosabb kapcsolat tudjunk teremteni az itt szolgáló többi felekezettel és vezetőségükkel,
  • megőrizzük és ápoljuk magyar nemzetünk nyelvi és kulturális örökségét,
  • terjesszük ez evangéliumot az itt élő népek számára.

„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” Zsolt 28,7