Szentlászló (Szécsiszentlászló), szlovén neve: Motvarjevci

A települést 1338-ban említik először „Villa Sancti Ladislai” néven, de feltételezhetően már az Árpád-házi királyok idejében a határőrterület települése volt. Lakói a XVI. század közepétől fogadták el a reformációt. Először a veleméri református anyaegyházhoz tartozott. 1732-1783 között, az „árvaság idején” hívei Kustánszegre jártak úrvacsorázni. 1783-ban Velemér már nem tudta kimutatni a megfelelő családszámot, így Velemér Kercához, Szentlászló Szentgyörgyvölgyhöz csatlakozott. Lélekszáma 1698-ban 200 felnőtt és ezen felül a gyermekek.1865-ig gyermekeiket Szentgyörgyvölgyön iskoláztatták, de ettől az évtől kezdve tanítói állást szerveztek, iskolát és tanítólakást építettek. 1874-től az addig Kercára járó Csekefai gyermekek is ide kezdtek iskolába járni.

Tanítóinak névsora:
Baján György – 1866-1878, Kánya Lajos – 1878-1881, Papp Béla – 1881-1886. febr. 24, Vermes Lajos – 1886-1889, Mészáros János – 1889-1890, Imreh Benedek – 1890-1891, Vikár Géza – 1892. febr. 10.-1893, Papp Béla (ismét)- 1894-1895, Szabó Gábor (1895-1902; 1895. nov. 1.- 1896. márc. 1-jéig egy földmíves helyettesített), Nagy Vilma – 1903-1905, Knitsel Jakab – 1905-1906, Vitnyédi János- 1907-1909, Alföldi Ernő – 1910-1911, Jezemiczky Irén – 1913-1919, Kovács Imre lévita – 1928-tól.

1920. június 4-i trianoni békediktátum után elszakadt szentgyörgyvölgyi anyaegyházától. Mivel Muravidéken a legnagyobb létszámú gyülekezet ő adta és református tanítóval is rendelkezett, ezért anyaegyházzá szervezték.

Akkori fiókegyházai: Bükkalja-Domonkosfa. Csekefa, Kisszerdahely, Kapornak-Domaföld és a Muravidék szórványai.
Az 1910-es népszámlálási adatok szerint:
Szentlászlón 501-en éltek, ebből 380 református, 106 római katolikus, 8 fő evangélikus.
Domonkosfán 712-en éltek, ebből 63 református, 70 római katolikus, 576 evangélikus fő.
Csekefán 251-en éltek, ebből 130 református, 33 római katolikus, 87 fő evangélikus.
Kapornakon 232-en éltek, ebből 85 református, 28 római katolikus, 119 fő evangélikus.
Kisszerdahelyen 225-en éltek, ebből 157 református, 6 római katolikus, 57 fő evangélikus .
A szórványokkal együtt a reformátusság létszáma ekkor megközelítette az 1000 főt.

Forrás: A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914, Talma Kiadó 2005.

1935-től a gyülekezetek lelkipásztora Póth Károly lelkipásztor lett, aki Baranyából érkezett ide. 1940-45 között, a Magyar Királysághoz történő visszacsatolás folytán, a gyülekezetek megőrizték anyaegyházi státuszukat. A lelkészcsaládnak azonban 1947-ben el kellett hagyniuk Muravidéket. Helyettesítő lelkipásztorok: 1947-52-ig főleg Póth Lajos, 1952-1985(?) Narancsik Pál (Kopács), 1985(?)-1991 Csáti Szabó Lajos (Laskó), 1991-1993 Szakál Péter (Egyházasrádóc), 1993-2008 Nagy Dániel (Szentgyörgyvölgy).

Forrás: Pataki László, Az őrségi református egyházmegye története, Szabad Tér Kiadó 1992.

A település 1901-ben épült haranglábát, 1968-ban kis templommá alakították. A toronyban két harang lakik.

2008 őszétől Bódis Tamás a gyülekezetek lelkipásztora, feleségével Rozgonyi Emőkével.

Jelenleg 200 reformátusról tudunk a Muravidéken.